2013. június 24., hétfő
2013. május 10., péntek
2013. április 29., hétfő
2013. április 20., szombat
HA AKARTÁL MÁR KÁRT TENNI MAGADBAN, OLVASD EL!
A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A
kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert
úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül.
Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek
vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed,
sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán
rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és
az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli.
Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja
és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni
kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt
vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt,
rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe.
A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden
pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a
szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért
nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit
sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az
osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi
történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű
lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le
akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és
dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett
veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak,
őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a
testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A
kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid
annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek
ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magáz
hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A
bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért
szivatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni,
hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A
szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései
vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A
népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek.
Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig
le akarta másolni a házid, most vágdossa magát. De senki sem törödik
veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van.
Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha!
Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz. Ha az emberek néha
nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!
2013. április 19., péntek
Igenis kell valaki, aki atombiztosan áll mögötted,és nem fél elkapni, ha épp esni készülnél. Aki
nem kérdőjelezi meg a lépéseidet, még akkor
sem, ha tudja, valami iszonyat nagy baromságot
csinálsz. Bízik benned, és hisz abban, hogy még
ebből is a legjobbat hozod ki. Ha meg a szakadék
felé tartasz, egy laza mozdulattal visszaránt a
karjai közé, megkímélve attól a fájdalomtól, amit
ha egyedül lennél, biztosan megszenvedtél volna.
Rám írt.
Kedves volt.
Puszi jelet írt.
Azt mondta, hogy még mindig jó fej vagyok és aranyos..
Azt is mondta,hogy hiányzok.
Aztán kilépett miután ezerszer elmondta, hogy aludjak jól, álmodjak vele és puszil.
beleszerettem.
újra.
Boldog voltam mikor lefeküdtem, de aludni nem tudtam.
Megint róla fantáziáltam.
Következő nap beléptem ....
Ő újra kapcsolatban volt..!
én pedig hagytam magam összetörni.. :(
2013. április 17., szerda
Érezted már? Valaha, bármikor? Azt mondják, nem is tud fájni… ennél nagyobb hazugság nincs is a világon.Kettétépi a tested, kiszakítja a lelked. Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag… Mint késszúrás, ezerszer egymás után merül a testedbe minden szó, és a szív sajog tőle, befelé vérzel. De a test kínjával szemben itt nem tudsz elvérezni, nincs enyhülés, nem jön a fogvacaogtató hideg, a megváltó elmúlás… csak az üres kín marad, a bíborvörösen lüktető fájdalom, a vakító fehér bizonytalanság.
"Kívánj valamit,de ne mondd el senkinek.Bármit,Akármit.Most higgy
benne,hogy valóra válhat.Sosem tudhatod,hol fog érni a következő csoda,a
következő mosoly vagy mikor válik valóra a kívánságod.De ha hiszel
benne,hogy bármely pillanatban rád találhat és kinyitod a szívedet és az
elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára,talán épp akkor kapod
meg azt,amire vágysz.A világ tele van csodákkal,csak hinned kell benne."2013. április 14., vasárnap
Hello.Én egy fiú vagyok.
Itt van, hogyan működik ez...
Flörtölni fogok veled,
utána sértegetni foglak,
vegyes üzeneteket fogok küldeni neked,
rátalálok majd a barátaidra,
hazudni fogok.
Az orrodnál fogva vezetlek majd,
ezért belém fogsz zúgni.
Egy éjszakára boldoggá teszlek majd,
de következő nap,
teljesen átnézek majd rajtad.
Te leszel az, akihez majd fordulok,
amikor egy barátra lesz szükségem
vagy bizalomra.
De tudod mi a legjobb része az egésznek?
Semmit nem tudsz ez ellen tenni,
mert szeretsz.
És nem akarsz elveszíteni.
Ha.
Azt hiszem, ami a legjobban hiányzik veled kapcsolatban, hogy te
elérted, hogy úgy érezzem, végre valaki akar, mintha az összes ember
közül, akikkel találkoztál eddig, csak velem akartál volna lenni. És azt
hiszem ez az oka annak, hogy ennyire beléd szerettem, mert olyan jó
érzés volt, hogy valaki akart engem, de ami még fontosabb, jó érzés
volt, hogy valaki olyan akart engem, mint te.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






















.jpg)




















