Ha nem szerettem volna beléd, most nem fájna annyira, hogy elmentél!

Soha ne add fel, érd fel az álmaid. A kudarcok ne törjék szárnyid.
Gyerünk, állj fel, próbáld meg mégegyszer, mert nem létezik lehetetlen!

A szemem egy részt azért van, hogy oda mond a véleményed, mert a hátam nem lát jól.

Elvesztetted őt!Elvesztetted azt a lányt, aki hitt benned. Aki bármit feláldozott volna érted. Aki jobban szeretett téged, mint saját magát. A lányt aki mindig várt rád. Aki tudta, hogy eldobod őt, ezek ellenére mégis reménykedett. Reménykedett, hogy megváltozol, de te ugyanolyan maradtál. A lánynak elhalt a remény, és tudod mit? Ebben a pillanatban rádöbbent, hogy el is vesztetted őt!

Szeretnék újra kisgyermek lenni,lehetetlen álmokban hinni. Szeretnék madár lenni,széttárt karokkal a magasba repülni. Szeretnék szerelmes lenni, hogy érezzem, hogy valakinek fontos vagyok.És végül szeretnék hibátlan lenni, de nem más!

Én ott leszek, ha bajban vagy, ezt megigértem rég. Megtartom a titkaidat, s ha ez még nem elég: Szobor leszek a kertedben, vagy tűző napsugár!De ezt jegyezd meg:Jókedvemet el nem hagyom miattad, annyit nem érsz már!

Mond el nekik, hogy eggyütt voltunk.Hogy boldog voltam, és a szívem most darabokban hever a földön.